Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

pesten jártam iskolába, "kukk"

Amikor novemberben sem nyílt meg az egyetem, vonatra ültem és hazajöttem Stószra. Már az alapvizsga napja is ki volt tűzve 1920 januárjára, de ezt a vizsgát sose tettem le: egész életre — abszolutóriumot nem kapott — örök diák maradtam. A betegség lehorgonyzott Stószra, a fenyvesek gyógyító ózonjába. A fekvőszék foglya lettem éveken át, és itt és így lettem nemcsak a „stószi remete", de író is, magyar író, magyar író a periférián, e cím és jelleg minden ismérvével: nehezével és buktatójával, elkötelezettségével és — hűségével. (Budapest, 1969)