Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - spitzer ferenc esete

Drámaíró. A tapshoz itt már sok minden kell. Először: egy jó név. Herczeg—Fodor — és ah! búsfekete.* Ilyen bús­fekete nevekkel Spitzer nem versenyezhet. Másodszor: kell egy jó adag üzleti szellem, bőr a pofán, pénzzel és pénzért irodalomrikoltozás. Harmadszor, negyedszer, ötödször — prostitúció, prostitúció, prostitúció, de — pénz, siker, hír, dicsőség, „világhódító magyar dráma" mégis. Spitzernek peche van, a „világhódító magyar dráma" reneszánsz ide­jében mer írni — másképp. A reneszánsz konjunktúra he­lyett: „Nyolcvan százalékban hiszek abban, amit írok." Olvastuk, hol is olvastuk, úgy emlékszem, egyetlenegy magyar lapban olvastuk csak, hogy az egyik legelőkelőbb prágai színházban nagy sikerrel adták elő egy ismeretlen fiatal magyar szerző darabját: Giovanni, a hős címen. Annak idején a premier előtt és után lelkiismeretesen átolvastam a csehszlovákiai magyarság reprezentatív prágai lapját: a Prágai Magyar Hírlapot. Vártam és lestem a dicshimnuszo­kat: egy itt élő magyar író darabja a prágai cseh színház­ban! Kultúrgyőzelem! Végre: mégis valami. Vártam és les­tem a hasábos cikkeket: a kultúrközeledésről. Erdélyi lapokból tudom: ilyenkor ez így szokás. Vártam. Aztán lefokoztam igényeimet: egy egyszerű hírt csupán, tudomás­vételt, vállveregetőn, nagy kegyesen. Semmi. Egy szó, egy hang sem árulta el az egész nagy és rendkívüli eseményt: itteni magyar szerző prágai cseh sikerét. A Národní politi­ka, 28 říjen, České slovo, Právo lidu, ezenkívül egy sor ké­pes és nem képes cseh folyóirat sorban foglalkoztak a „mladý maďarský autor" darabjával, csak a prágai magyar lap nézett keresztül rajta: füst, levegő, semmi — Spitzer... Mit akar, hogy merészel egy egyszerű zsidó Spitzer? Miért nem hívják Jankovichnak, ölvedinek és egyéb fajmagyar szebb nevű zseninek? Nem értettem, nem értem: miért kellett ennek így tör­ténnie? Miért az ignorálás, a semmibevevés? Miért ez az antikulturális, magyartalan, embertelen tett? Azt kellett hinnem, hogy vagy Spitzer, vagy a cseh szín­ház ignorálta a PMH-t.** De ma már tudom, ez történt és így történt: a színház dramaturgja először a többiekkel egyidő­ben meghívta a PMH­1 is. Ez még a bemutató előtt volt. A Národní politika egy héten át harangozta a mladý ma­* Herczeg Ferenc, Fodor László és Bús-Fekete László bulvár vígjátékai akkoriban arattak közönségsikert Magyarországon és a külföldi színpadokon. (A szerk.) ** PMH: a Prágai Magyar Hírlap szokványrövidítése. 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom