Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Vihar előtt (1936-1944)

TANÚ VAGYOK Ez hát a kor, a zűrös kerge század, melyben a látó megvakult, s a vak szeme kinyílt és szólt volna: gyalázat, de már ágyúk beszéltek, nem szavak. Ez hát a kor, mit nemzedékek lestek, és hitlel várták, hadd tegyen nagyot, az emlősök, a fák, az égitestek figyelték, amit útján elhagyott. E kor hozott s adott, mi tőle tellett: van, kinek láncát széjjelzúzta már, és van haza, amit, hogy védni kellett, egyként védett ukrán, orosz, tatár. De van föld, ahol börtönön, bilincsen sínyli a nép a kort, a századot. Gyűlöljön, kinek más fegyvere nincsen, és lázadjon, ki még nem lázadott. Európa, sors-orsódat a vásott, a gyáva párkák meddig pergetik ? Horogkereszt meddig rondítja gyászod Belgrádtól Bécsig, Bécstől Bergenig ? Nézz hát keletre, nézz a nappal szembe, hol ember homlokán csillag ragyog, 93