Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Vihar előtt (1936-1944)

nem misztikus jövő, se vérző múlt, csak némaság, mit szomjan áhított, ha álmatlan hiába ásított tikkadt éjen a test, a nyomorúk. A láb megállt, a halál nem titok, malomkő, mit imádság vagy szitok meg nem mozdíthat, hogyha rád borúit. Bújj rejtekedbe, míg a gyász szipog, nem isten, kivel lelked párosúlt, siess, szegény, kijátszott károsúlt. SZONETT AZ EMBER FIÁRÓL Oly egyszerű volt, mégis komplikált, idege rossz volt és a gyomra rossz, néha a Napba vágyott: Ikarosz, néha zsámolyra ült s csendben pipált. Feje felett húztak az ezredek, nem is volt nála szomorúbb, vadabb, sorsán könnyeztek mind a dúvadak, rovarok, kígyók, tudták, hogy beteg. Tyúkok az ólban bánatán kotyogtak, krokodil könnyei érte potyogtak, szamár is szólt hozzá egy-két iát. Nem ismered hát az ember fiát, kit urának becézett minden fajta ? Csak az ember, az nem könyörült rajta. 91