Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Vihar előtt (1936-1944)

A FIRENZEI GYORSVONATON Olajfák, pálmák, píneák, amikkel szellő incseleg, ti látjátok, hogy melegért, kis napfényért kilincselek az ég alatt, mely kéknél kékebb, s most elborítja sorsomat, míg zúg alatta észveszetten az elektromos gyorsvonat. Ebéddel vár, mint kedves hitves, a tiszta vagonresztoran, és rohanok villanyvonattal, fut a vonat, hová rohan ? Szemben vélem jól fésűit szinyor szürcsölget egy narancs belén, és udvarias mozdulattal nyújtja a sótartót felém. Köszönöm — mondom meghatottan, ó, ó, oly finomak vagyunk, mint lordok a ponyvaregényben. De elkínzott szegény agyunk jól tudja, sejti, retteg tőle, hogy egyszer, holnap zeng az ég, és géppisztolyokkal kezünkben kívánjuk egymás életét, és gázfelhő borítja majd az olajfát és a píneát, fekete angyal menthetetlen 88