Vozári Dezső: Varázslat nélkül
Van lobogód
VAN LOBOGÓD Van lobogód, mely fennen repdes a morcos szélben, megjárta már a század vészes csatamezőit, lengették sápadt ezrek, halni is mentek érte, mert volt, hogy a tusában komoran halni kellett. Ontottad volna véred te is, ha úgy kívánja a szabadságvágy mindent felülmúló parancsa, ámde statiszta voltál a dörgő hajcihőben, s vártad a szabadító kürtjelek harsanását. Megszépült lobogódat tűzd minden nappal feljebb, elmúltak tőle kínok, dühök és tévedések, nem ostor már a törvény, hiánytalan a régi örökség is, amelyet hagytak előrelátó, töprengő nemzedékek busás útravalóul. Az értelem szelíden izzik kifogyhatatlan, nem virraszt éjjel többé, aki aludni kíván, és altatódalt dúdol néki a bűvös béke. Van lobogód, mely fennen repdes a morcos szélben, és azt mondja, hogy nem kell már meghalnod miatta, vér helyett víz-verejték élteti azt a rendet, melyet kemény időben építettél magadnak. Nem kell már halni menni, de élni bölcs haszonnal, lakóházat emelni a biztató talajra, s a Jóremény Fokán túl beérni majd a révbe, amíg a parti fákon ringnak kövér gyümölcsök. 7
