Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

MENEKÜLŐ NYÁR A napkorong csepegve izzik, mint tűz felett a sárgaréz; a lankadt fákon menthetetlen gyümölcsbe gyűl a drága méz. Ez itt a nyár, mely minden kincset a lábaidhoz odarak, altatódalt zúgnak füledbe a részeg, kósza bogarak. És jön a szél és rétet borzol, hogy megremeg a sás belé, a felhő elhúz délnyugatra, a hal elúszik másfelé. A tulipán el fog rohadni, a lepke le fog esni majd, te nézheted az őszt sikítva: „Ki hoz a földre ennyi bajt?" így jön és megy és menekül is, még itt van és fut már tova; húzz a felhővel, ússz a hallal, fuss el a nyárral máshova! 72