Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

UTOLSÓ VACSORA (a Grand Hotelban) Most sört iszik, de nézd a pincért, rohan a pácolt őzgerincért. Tálat visznek és tálat hoznak. Pompás kompótok illatoznak. Gumitalpon jár itt a szolga, finom és görnyedt: szolga dolga. Gyümölcs és szárnyas, gomba, krémek dicséretére zeng az ének, s Mozart zenéje, kardal, égi, emészteni segít ma Néki. Mint egyszerű és lomha szentek, pulyka és kappan halni mentek, sült szárnyuk most versenyre kelhet. Néki bennük tán kedve telhet. Gyémánttal ékes minden ujja, titkon mégis zavarja búja: hiába úribb minden úrnál, forradalomról ír a Journal s ez asztal minden jó falatját holnap gaz csőcseléknek adják. Kint lárma zúg, de néma lett ő. Fegyver ropog, rajta, egy-kettő. Mennydörög? vagy gyomrok korognak? Tangó jajong, párok forognak, Mozart lamentál. Sír az átok. 68