Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

ERATO Kergettem fényt és illatok után de sokat vágyakoztam és loholtam, s fekszem melletted, lázaktól bután, rossz hírű szállodában. Telihold van. Éj van, enyém vagy, megremeg a kéz, a buja éjtől részegen tapint a sötétben ujjam, csurran már a méz, vágtat velünk egy földöntúli hinta, magasba, mélybe és vissza megint, nem létező felhőkbe kerget minket, a forró szélvész homlokon legyint s én tébolyultan felhasítom inged, mert, mint a pondró, olyan meztelen maradj, kívánom, így kívánlak jobban, kívánlak délben, éjjel, estelen, lángom már-már a végtelenbe lobban. Csókollak, csókolj, nem tudom neved, nem ismerem sem ősöd, sem hazádat; nászágyad volt már ezer kerevet, kínáltad pénzért csókra álló szádat. Hozsánna, ó, hogy megtaláltalak, imígy nyújtom az égnek két kezem, s a véres, titkos telihold alatt hozzád tapadva várom végzetem. 65