Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

EGY CSÉSZE CSOKOLÁDÉ Forró nap tűz a gyarmatokra s Afrikára s Amerikára, fekete bőrű néger izzad, csimpánz kúszik a pálmafára, és bánat kél rabszolgaszívben, és dal kél a rabszolgaszájon, a trópusok mérget lehelnek, csörgőkígyó húz át a tájon, bálvány sunyít a templomokban, a szúnyogok halálra marnak, hétköznap hurrog a mezőkön, az éjek mindent eltakarnak, sír a homok, ha jő a számum, hogy vágyad menten elseperje, felkél a nap, a nap lenyugszik, termi gyümölcsét édes cserje, s viszik hajók a tengerekre, várnak reá a svájci gyárak, cukrozzák, őrlik, ízesítik, forog a gép, a munkás fárad. Mindez teérted volt, szerelmem, most minden íz, ha jó, a szádé, 62