Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

LÁMPÁK Hideg és gőgös a villany, szelíden ömlik a csövekben a gáz, szegény szagú a rőt, nehéz olai, és egyszerű, oly egyszerű a gyertya. Zúg körülöttünk a cserebogár. Operában, páholyok félhomályán, domború, ápolt, úri kebleken arany és gyémánt villog és vakít. A csillagok: megannyi tolvajlámpa, portyázni mennek égi utakon. Ó, mennyi fény! Ó, mennyi raffinált abrakadabra, machináció, patent szerkezet, együgyű kanóc, hogy lássalak, hogy folyton lássalak. És így az éjszaka, az ősi paplan hiába húll rád és hiába fed be, a lámpák, mint a röntgensugarak, feltakarnak és csontodig hatolnak. H