Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

KÖDÖK TAKARNAK EL Bizony, nem látlak, mert nehéz ködök takarnak el, mint gyászolót a fátyol. A bőröd jó szagával fut egy szél, mely fürgébb, mint minden elektromosság. Ha ismerném a titkos utakat, mik alabástrom tornyodhoz vezetnek, utaznék hozzád lankadatlanul vézna biciklin és görbe tevéken, s vándorolnék csöndes téli mezőkön, követve finom talpaid nyomát. Kutatlak, mert az ólban, mely bezár, megfoghatatlan vagy s elérhetetlen. Szeretlek, hát kereslek. Jól tudom, voltak, kik mint elúnt szivart letettek, s most gégéjük égeti a csömör, hiába hűtik borhegyek levével. Csak az kutat, ki még meg nem talált, s ki megtalált, így szól majd: „Mégsem ő az!" Bár lehetnék vak, ki az utakat, mik hozzád visznek, nem leli halálig. 51