Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Elsüllyedt világ (1924-1935)

nyulacska, kit elejtettek söréttel, s felkoncoltak zsíros szakácskezek. Egyél, igyál, nyújtózkodj, szivarozz! Futnak az évek, és ha jó, ha rossz voltál is, megbotlasz a vágyak őszén. Jövőd titokzatos, a múlt dagad. Nézz önmagadba, lásd meg önmagad, míg kályhádban vígan pattog a kőszén. 3 Giling-galang és mégis este lett, ó, ájtatosság, ó, fekete felleg, térdre vetem magam, úgy ünnepellek a hétköznap pásztortüze felett. Nem én vagyok. Vagy én vagyok talán, ki ül, megy, jár-kel, sír, akár a többi, unalmak torz melódiáit hörgi egy elhervadt istenség oldalán ? Nem én vagyok. Azért is, több vagyok. Elégek, ha kell; ha kell, megfagyok. Az éjszaka leplébe takarózom. El innen, a magasba, hol az ózon dáridózik a hegyek tetején. Nem én vagyok, nem én vagyok, nem én! 29