Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Tovább (1945-1971)

VÁLASZLEVÉL TENGERENTÚLRA Elhiszem, hogy jól megy sorod, házad kacsalábon forog, a maszek éden közepén fán terem a túrós lepény, whiskyt iszol, majd jót pihensz, te talpig homo sapiens, a szuperszonikus öröm simogat ama délkörön, ahol minden eladható, adok-veszek, megkapható, mi ódon, rút, új, csillogó, biedermeier vagy rokokó. Mégis irigyen nézel ránk, kik baktatunk toronyiránt, s hiszünk elvekben, amelyek, úgy mondod, talmi közhelyek, miben te nem hiszel, hiszünk, ez marad kenyerünk, vizünk, tűzhelyünkben a fénylő láng, ez marad ars poeticánk. És ha álmot küld rád az éj, az emlékeidtől ne félj: messziről mintha hallanád az elfelejtett balladát. 124