Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Tovább (1945-1971)

TÉPELŐDÖK Vigyél bennünket kísértésbe, készíts faragott képeket, mutasd szépséged kőbe vésve, áhítjuk léha éneked, gyújtsd fel tintaszín éjszakáink, lássuk, mit ér a drága lét, ha ránk öntsz a betyár halálig kölnivizet és trágyalét. Vigyél bennünket kísértésbe, legyen hát, röffenjen a nyers, a csodaváró nemzedékre zúduló csélcsap antivers, kilencedik szimfóniánkat vezényelje szerelmes kéz, jöjjön öröm, vagy jöjjön bánat, mindenünk ez a torz egész. Vigyél bennünket kísértésbe, egyszer emitt, másszor amott, legyünk dac végső menedéke, tapintsunk izzó csillagot, csak soha bénán meg ne állíts, lankadással ne verd agyunk, hadd hirdethessük fennen máris: tépelődünk, tehát vagyunk. 120