Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Szép Angéla magára ismer

tetni kezdte: azt a polgár agyonütötte. Ezt pedig könnyen tehette, mert hiszen a templom, az iskola, a kard, a jogrend, az igazság, a fekvés, az evés, a lélegzés az ő vasrácsos ablakai mögött volt felraktározva. A vetkőztetést Európában Ibsen kezdte, de a Tamás Mihály példája mutatja, hogy büntetés nélkül nem lehet azt keresztülvinni ma sem. És ez az a pont, ahol a Tamás Mihály regénye feloldódik, hogy rajta keresztül meglássuk a széles hátterét, amelyik megfordítja a beregszászi bírák kaballá j át. Ha úgy volna, ahogyan a vádirat és az ítélet mondja, akkor a világ minden irodalmát egyszerre statáriális bíróságok elé kellene állítani és államköltségen külön ügyészi kart és ollózó gárdát fentartani, akik a kicenzurázott részeket tüstént eltávolítanák az egész világról. Jól nézne ki Európa. Hogy átzokogná ezt az emberi korlátoltságot a halott kultúrák múzeumi pora. De amilyen abszurdum a példa teóriája, olyan lehetséges a valóságrögzítése. Mert a kispolgári mentalitás végtelen a zseniális kiépítésű ostobaságokban. Tessék: egy regényt közöl le egy napilap. Erre előáll két ember, valahonnan egy faluból és ország-világ szemeláttára bírák előtt, halálos komoly arccal állítják, hogy ők a szereplők. Az asszony, egy protestáns pap felesége, bevallja, hogy ő az a bizonyos gyorscsókú Angéla, akinek erotikus jeleneteivel teli van a regény. Györké lelkész azt állítja, hogy ő az impotens pap, aki a regényben szerepel. Ésatöbbi. De kérem, ki mondta ezeknek a jóembereknek, hogy kiálljanak a piacra és üssék a mellüket és bizonyítsák, hogy ők álltak modellt. De hisz ez ma nem érdekli Európát, nincs hozzá szem és idő. Szánal90