Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Szép Angéla magára ismer

tetni kezdte: azt a polgár agyonütötte. Ezt pedig könnyen tehette, mert hiszen a templom, az iskola, a kard, a jogrend, az igazság, a fekvés, az evés, a lélegzés az ő vasrácsos ablakai mögött volt felrak­tározva. A vetkőztetést Európában Ibsen kezdte, de a Ta­más Mihály példája mutatja, hogy büntetés nélkül nem lehet azt keresztülvinni ma sem. És ez az a pont, ahol a Tamás Mihály regénye fel­oldódik, hogy rajta keresztül meglássuk a széles hát­terét, amelyik megfordítja a beregszászi bírák ka­ballá j át. Ha úgy volna, ahogyan a vádirat és az ítélet mond­ja, akkor a világ minden irodalmát egyszerre statá­riális bíróságok elé kellene állítani és államköltségen külön ügyészi kart és ollózó gárdát fentartani, akik a kicenzurázott részeket tüstént eltávolítanák az egész világról. Jól nézne ki Európa. Hogy átzokogná ezt az emberi korlátoltságot a halott kultúrák mú­zeumi pora. De amilyen abszurdum a példa teóriája, olyan lehetséges a valóságrögzítése. Mert a kispol­gári mentalitás végtelen a zseniális kiépítésű ostoba­ságokban. Tessék: egy regényt közöl le egy napilap. Erre előáll két ember, valahonnan egy faluból és or­szág-világ szemeláttára bírák előtt, halálos komoly arccal állítják, hogy ők a szereplők. Az asszony, egy protestáns pap felesége, bevallja, hogy ő az a bizo­nyos gyorscsókú Angéla, akinek erotikus jelenetei­vel teli van a regény. Györké lelkész azt állítja, hogy ő az impotens pap, aki a regényben szerepel. Ésatöb­bi. De kérem, ki mondta ezeknek a jóembereknek, hogy kiálljanak a piacra és üssék a mellüket és bizo­nyítsák, hogy ők álltak modellt. De hisz ez ma nem érdekli Európát, nincs hozzá szem és idő. Szánal­90

Next

/
Oldalképek
Tartalom