Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Ady Endre (1877-1927)

dalomnál. Ez a magyar forradalom volt, merész, új és meg nem állítható. Az Adyé. ő csinálta meg a művészetben —. olyan programmal, mely nem a versnek szólt, hanem annak az európai kultúr-télben magára maradt, didergő tízmilliónak, ami a Duna— Tisza tájékára szorult. Ma itt van Szabó Dezső, itt Móricz Zsigmond, itt Babits Mihály, itt Kodály Zoltán és Bartók Béla, Rudnay, a festő, Erdélyi József, a parasztköltő és a többi nagy, akik előtt ott van Ady Endre és akik genetikus folytatódása Adynak. Az orgona minden regisztere ki van húzva, harsogva, zúgva zúg a Kodály Psalmus Hungaricusa: a feltámadt nép ezertorkú zenéje, ahogy Ady megjövendölte, mielőtt a Halál lecsókolta volt a fénybe szakadt szemét. Ez a magyar reneszánsz cölöp-verése, amelynek kalapácsütéseit már hallani a holnapok palánkjai mögül. Most keresi a maga adekvát megszervezését a nemzetben, a fajban. És megtalálja szegény vak apáink abszolutóriuma nélkül is. Ady Endre mellé odaállt a ma magyar ifjúsága, ó birja-e még valaki felemelni a multak szétszórt parittyaköveit, hogy meghajigálja vele a jövőt? A követ magára veszi az ifjúság. Mert hisz az ő bízó, erős, gyermeki lelkén szólt az elmenő Ady s az ő szívükre írta meg a magyarság, a demokrácia, a haladás őserejű, természetes igéit és az ő éhségükből látta el kenyérrel az eljövendő esztendőket. A Spenglerek nyavalyás Európájában, a nagy rablások époszában, a kapitalizmus új világháborúraheccelésében Ady Endre arca életet int, nagyot és szépet, emberit és magyart. Ady meghalt és az ő magyar revolúciója: magyar evolúció lett: az új magyar ifjúság arcán! 86