Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Budapest

val ebbe az éhes városba. Amikor az ember megtudja, mi az útja és ' ára annak, hogy egy ismeretlen s érdekközösségekhez nem tartozó író megjelenhessen a rangadó irodalmi fórum hasábjain, megundorodik az írástól. Pedig ez a független irodalom. Mit mondjon az ember ahhoz, amit hivatalosan, állami segtíséggel tenyésztenek? Az ország legelőkelőbb zenei szemléjében egy főherceggel kezdődik a cikkírók sora s el kell ájulni, miket ír össze az ilyen „író" a magyar zene hivatásáról. Mindenütt van reakció, Pozsonyban épúgy, mint Bécsben, de még sehol nem találkoztam annyi tehetséges emberrel, íróval, tanárral, esztétával, tudóssal, akinek akkora ártatlan száműzetést kellene végigélnie, mint ezeknek itt szegényeknek Budapesten; otthon, a saját hazájukban, úgy tűnik fel, a kisebbségi sors itt is megvan, de míg a tehetséges ember előtt másutt legalább nem zárják el az érvényesülést, addig itt kicsukják, kivetik őket s ebben olyan csodálatosan okos a pesti reakció, hogy még a szagáról is megismeri az igazi s magát el nem adó tehetséget. Szeretnének hát kivándorolni, kimenekülni innen, ha csak lehetne, akárhová, Pozsonyba, Erdélybe, mindenüvé! Az állapotok így persze lehetetlenek. De félni nem kell, mert a karhatalom vigyáz mindenek fölött. Csöndesek az emberek s ilyenkor nagyszerűen esik a rothadás, örök dominó, sakk, éjféli csavargás, céltalan szerelem, minden-mindegy mentalitás, ez a vulgéranarkizmus az, amelynek kétségbeesett hangjait Nagy Lajos nemrég megjelent novelláskötetéből is oly élesen hallhatjuk. A magyarországi új nemzedék most hullámvölgyben fetreng, s krajcártalanságban, mint mindenütt, ahol nem adja el sem szellemi, sem anyagi függet62