Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Sarlósok és emigránsok

gában az emigránsok mellett. Azt ők megteszik maguk. De le kell szögezni egyszer és mindenkorra, hogy az emigráció a Sarló számára, mint a szlovenszkói magyar valóság számára: nevelő és sokatadóerő volt. Mi lett volna nélküle akkor, amikor az emigráció soraiból és közvetlen hatása alól került ki itt még a reakciós politika újságírója is, még a jobboldali polgári idillekben mélázó szlovenszkói magyar költő új formai és szociális tartalmi készsége is. Az Adygeneráció megtette azt, amit megtehetett! Jászi Oszkár maradhat csak progresszív demokráciának, szocialista elefántcsonttoronynak, de a Sarló sok Vetése vagy a Bairtha Miklós Társaság Új Magyar Földje tanúskodik róla, hogy az új nemzedék mit kapott tőle és mennyire foglalt állást mellette az az új nemzedék, amelyik ma a Keleteurópában látja és fejezi ki forradalmi maximumát és a kisebbségi magyarság kifejlődésében a minimumát. Ha az, hogy a magyar emigráció lecsukott szemmel menne el a kisebbségi magyar dolgok mellett, ami nem igaz, az emigráció válságát jelenti, akkor az a politikai manőverezés, melyet Balogh Edgár csinál, a Sarló válságát jelenti. A Sarló ideológiai magasságához nem férhet a napi politika, különben is jogilag ki van belőle zárva. De mit jelentsen akkor a Táncsics-sír megkoszorúzása után ez a jobboldal-felé is érthető pardon, ez a pillanatnyilag is rosszul kilőtt állásfoglalás. Azt írja Balogh Edgár, hogy a Sarlónak nem lehet harcos állást foglalnia a mai magyarországi rezsimmel szemben, melyről ő is meg van győződve s mint szocialista le is szögezte már, hogy ez reakció és osztálynacionalista tőkeuralom. Helyes, hogy a Sarló minden reakció ellen akar harcolni a szövetkezett 53