Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Újarcú magyarok

teni befelé a kisebbségi magyarság osztálytalan, harmonikus emberi egységét. Kifelé az egyetemes magyarság gondolata gyül terveinkben valósággá ... Emberi közös sorsunk, dunamedencei megkötöttségünk az élet ezer fonalával vert egységgé a környező népekkel. Igazságos kiegyezést és közös történelmi sorsmegoldást keresünk, hogy az örök ember szociális jóságába, az életmunka és kultúra ritmusába oldhassuk őrtálló merevségünk. A szívós jóság, kitartó okosság szerszámaival dolgozunk. A magyar nyelvterület északi részéről, a sziklás hegyekbe átmenő föld józanabb vidékéről tekintünk szét dunamedencei napjainkon. A tegnapokban Kossuth Lajos fanatikus hite, Jászi Oszkár tragédiába csukló akarása a holnapokban felszabadító valóságunk". Első pillantásra megállapítható, hogy itt egy szintézisről van szó. A szintézist elemeire kell bontani. Nem tudjuk: mi az a „megértett magyar történelmiség hite", nem tudjuk: mi az a „kisebbségi magyarság osztálytalan, harmonikus, emberi egysége". Lehetséges, hogy a kettő logikus kauzalitásban van egymással és ez akkor szociológiailag azt jelentené, hogy a V etés körül csoportosuló fiatal gárda a magyar történelem hitével nem szocialistának, hanem II a r m o n i e-A postelnek csap fel. Osztálytalan társadalom lehetőségei ott kezdődnek, ahol a mai osztálytársadalom és kapitalista világrend tökéletesen megszűnik. Ám ez harcot jelent s erre előbb fel kell készülnie egy magát szocialistának valló generációnak. A felkészülés pedig, amíg szocialisták vagyunk és pedagógiában maradunk, jelenti a modern társadalomtudomány analitikai módszertanát: a történelmi materializmust. Ez pedig 40