Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Újarcú magyarok

Hogyan akarnak segíteni mindezeken? Aki végigolvassa a Vetés eddig megjelent négy számát, és ez az, amit feltétlenül el kell olvasni mindenkinek, aki látni akar a dolgok velejébe, tüstént észreveszi, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúság sarlósai kimondottan lírai fejlődésen mennek át. Az egész nemzedék egyetlen nagy magyar lírikus formáiban akar szociális és gazdasági haladást. A Vetés gondolatainak lírai érdekességei adják meg azt az irrádiáló erőt, amelyik diáktömegeket vonz az érzelmi szocializmus divatja felé; ebben a sajátos elbeszélő lírában adva van az egész új magyar irodalom stílusátszűrődése és szavajárása, kispolgárt háborító szabódezsőisége, babitsos sznobizmusa, a Kassák kimért újfajta beszéde. Meglepő társadalmi jelenség ez. A háborúutáni magyar szépirodalom ad ideológiát egy kisebbségi magyarságban régi rendet bolygató fiatalságnak. Innen van, hogy az új magyar könyvet emelték fel maguk fölé és használták fel a felelősségrevonásnál nemzeti tanúnak az apákkal szemben. Mert e z a nemzedék nem szakadt el a szó társadalomtudományi értelmében a legidősebb generációtól, ahogy az orosz új nemzedék tette, mely alapjában véve szintén népi, dosztojevszkíji messianizmus líráján csinált forrongásokat és beleojtotta minden orosz diák lelkébe a forradalmi indulat sajátos jogfolytonosságát. A csehszlovákiai új nemzedék harcot hirdetett az új magyar kultúra érdekében és ezt a harcot a kispolgársággal szemben meg is nyerte. Magyar relációban például egyedülálló, ahogy ezek a diákok propagálták íróikat, művészeiket, országszerte, minden eszközökkel. S az irodalomnak tökéletes átélése, asszi37