Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Anti-Spengler

szellem nagysága és ereje semmiféle okozattal nem bír a világ dolgainak intézésében, az ember passzív anyag a fátum markaiban, mely szeszélyességében cselekszik a dolgok fölött. Ez a reménytelen filozófiai banalitás, a fátumnak ez a görögtüzes, boszorkányos, középkori falrafestése, nemcsak a relativizmus őrületéig szorítja Spengler eszméit. De ahelyett, hogy továbbmenne, ahelyett, hogy kimutatná, hogy a fauszti kultúra pusztulásával elpusztul a fauszti ember is, aki ezt a kultúrát föntartotta —- megint egy spengleri fordulat következik. Miért kellett Spenglernek ez a misztikum, minden reakció legnagyszerűbb fegyvere? Előbb odaszorította a fauszti embert a sorsmeghatározás kényszereszméjéhez, miután minden emberiséget hordozó eszmét megölt: odalökte ezt az embert az egyedüli kivezető megoldáshoz: a faji dicsőséghez, a fajiságban való feltámadáshoz. Úgy, mint Chamberlain vagy Gobineau kultúrfilozófiája a faj-teóriába torkollott bele, úgy a Spengleré is frissen és gáncstalanul érkezett az európai népek legnagyobb sorompójához. Fajiság — mondja Spengler — mint egyedüli jövő. Cézárizmus — mondja Spengler — mint egyedüli uralkodási fonna. Szocializmus — mondja Spengler halkan. Már pedig ma nem kellene annyit magyaráznia, mert a spenglerizmus a történelmi valóságba lépett át, mint : Nacionalizmus ! Diktatúra ! Fasizmus ! 30