Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Anti-Spengler

az antik, az arab és a nyugati kultúra elemzésén mutatja ki a maga teóriáját. Mit mond a kultúrák életéről? A történelem életét — szerinte — a kultúrák élik. Minden kultúrának sajátos eszméje van. Egy kultúra akkor születik, amikor egy hatalmas lélek az emberiség gyermeki, őslélekszerű állapotából felébred, alakot ölt és gyökeret ver. Ha célját elérte, megmerevedik, vértelenné válik és mint civilizáció még évszázadokig elélhet. A nyugati kultúra lelke a fauszti lélek. Ennek a léleknek kiterjedése a végtelenbe törekszik. Államalkotása földrajzi terek dinamikája, művészete a fuga, fizikája Galilei, dinamikája, festészete: fénnyel és árnyékkal távlatokat tesz elképzelhetővé, élete bensőséges lelki élet, a memoárok, refleksziók, lelkiismeretvizsgálás egyéni kultusza. A barokk nagy dinasztiái kabinetpolitikájukkal, Lear király végzete, Dante Beatricéjének Madonna-eszménye s a Faust második része: ez a nyugati kultúra. A csillagkép kopernikusi kiszélesülése, a kolumbusi felfedezések, a tragikus jellem színjátéka, az átszellemült hazafogalom, a forgalom gyorsasága, a levegő meghódítása, a sarkexpedíciók a végtelenbe törekvő lélek kifejezői. Minden kultúrának meg van a maga külön művészete is, egységes emberi művészet tehát szintén nem létezik. A különböző kultúrlelkeknek természetesen különböző moráljuk is van. És így tovább. Mikor már minden ágon megállapította világtörténelmi formatanának virágzó rügyeit, letárgyalta a vallásokat, a zenét is, a matematikákat is, egyszerre megfordul és társadalomkritikával lép elő. A társadalomkritikája egészen különös fogalmazásban jut el a szocializmushoz. Spengler azt mondja: 27