Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Mi lesz Szlovenszkóból? - Szlovenszkó 1930

ország a Kelet és Nyugat tranzitóföldje, itt találkozik a magyar kultúra a szláv kultúrával, itt a német szellemi imperializmus utolsó keleti tartományában. Ez volt az Ady magyarsága, amelyik nem akart hódítást más földből, sem más vérből, de akarta a testvériséget a lelkileg hozzánk legközelebb álló szláv népekkel. Adyt csak sejtelem-ösvények vezették idáig, ime, az új nemzedéket öntudat és műveltség vezeti errefelé. A dunamedencei nemzetek találkozójára. Most voltak a pozsonyi sarlósok Masaryk előtt s ott mondották azt, hogy a magyarság, mely kisebbségein keresztül belenyúl a legtöbb utódállam életébe, fogja megcsinálni a keleteurópai kis nemzetek konföderációját. Ez az új nemzedék munkája. Milyen kevesen vannak, milyen egyedül, de milyen erős a generációs szolidaritás, mely frontokat fog sorozni a vezetők mögé! És egy németországi egyetemi tanár is volt itt a minap, aki előadást tartott az értelmiség szocializmusáról — németül persze. Az előadás után vacsora volt s itt kitűnt minden. A professzor budapesti ember, Pesten nem adtak neki egyetemi katedrát, kiment Németországba és Frankfurtban Oppenheimer utódja lett. A magyar tudománynak is van Pesten numerus claususa s akkor — csak külfödre kell menni, hogy az ember Mannheim Károly legyen. De ez a Mannheim Károly mondta, magyarul, hogy ő az Ady-magyarságához tartozónak vallja magát. Ott mondta, este, Pozsonyban és beszélt egy új magyar szellemiségről, amelyik Nyugatra megy és visszatér ide Keletre, a hazájába: építeni. Milyen sokan lesznek, akik ezt az útat megjárják! Sok nyugati építő. lü 145