Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Az új szlovák generáció irodalma

analízis minden jelét. Csak nagy vonalakban lehet azonban így beszélni, mert tulaj donképen a szlovák új nemzedék épúgy hozott tengelyformáló kritikai publicisztikát (Dav), mint ahogy a magyar hozott viszont rangos szépirodalmi revelációkat (Mécs, Vozári, Darkó, Tamás Mihály). Minden­képen tény azonban, hogy a fordulat valósága s a lassan visszatérő polgári életszemlélet kisvárosi de­kadenciája valami hihetetlen kevertséget hozott ma­gával, összegyúrt itt korokat és elveket, földeket és embereket, távolságokat hidalt át és rövidségeket tágított ki. A líra és a metafizika szülőórái voltak ezek, amelyekből soká nem tudott kikászálódni sem a szlovák, pláne pedig a magyar írástudó. így kelet­kezhetett egy szlovenszkóiság, sajátos és megkapó freskó, amelyet a berlini és párisi kávéházakból mese­hősi lelkesedéssel jött körülírni Ilja Ehrenburg és barátai, hogy Európa vánnyadtsága elé egy sajá­tos országdarabot színezzenek, amelyben a liptói ha­vasok bacsája meg a pozsonyszőllősi virágos kancsók, a detvai írtványokról lengedező varottasok ellírizál­ják Szlovenszkót. Azt a Szlovenszkót, amelyet így elrajzoltak: ma át kell értékelnie úgy a szlovák, mint a magyar új nemzedéknek s hü ismertető-riportázs­zsal kell szolgálnia az érdeklődő világnak. Elsőfokú munka ez abban a tervmunkában, amelynek válla­lása, kidolgozása az elkövetkező napok tartalma akar lenni. Mert ma már kétségtelen, hogy a szláv-magyar kultúrérintkezés számára Szlovenszkó nemcsak kí­sérleti laboratóriummá válik, hanem ennek a nagy­jelentőségű kultúrfilozófiai munkának első realizá­lását is megcsinálja. Ehhez joga, ereje és meghatá­rozottsága is van. Ami szlovenszkói történelmi tra­díció van a szláv-magyar érintkezés számára, az tör­120

Next

/
Oldalképek
Tartalom