Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Éljen a háború

Egy nemzedék arca és harca Éljen a háború A demars után már csak az ultimátum következik. Egy pillanatra megáll a világ centrifugális gépezete és csend lesz. Ebben a csendben ragasztják ki a faluban a mozgósítási parancsot. Aztán megindul az eldobott keztyű után a visszatarthatatlan áradat. Láthatatlan óriási dobok pergése sikolt keresztül a földön. Csattognak a végtelen tehervonatok, mert indul a felvirágzott, daloló, drága menetszázad. A városokban törvényszerűen dagad az embertömeg s amikor eléri a felkorbácsolt vér a düh tetőfokát: az éneklő, kiabáló, visítozó, fogdmeget ordító, nekizúdult lavinából kitör a csendőrelfojtotta toroktépő üvöltés: éljen a Háború! Most érőbe nem hajlik még a mezőn az elvetett búza, mint 1914-ben. De a termés egyre nő, nő a gyerek, a másik áldás és édes az asszonycsók. Hej ! Gondoljatok föld nagyizmú fiai: parasztok, gondoljatok a faluban a háborúra. A városban habzsolják az életet. Visszahullott a békeidő kispolgári meleg kérődzése. A félrelökött ember visszakapálódzott helyére. Űj hatalmasok nőt11