Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

seirót játsszák nyolctól, felugrott és röhant, talán még eléri az előadást, és kap jegyet. Sajnos,, a jegyek (kiárusítva, a nép tódul a bejáraton, kezdődik a híradó ... Morvái zihálva áll a bejárat előtt, és csodára vár, szúrós szemmel figyeli az érkezőket, és közben kényelmetlenül (érzi magát; az emberek most vagy azt gondolják róla, hogy a nője fütyül a fejére, és nem jött el a találkára, vagy azit, ami igaz is, hogy nincs jegye, hogy lehet ilyen balfácán, ihogy nem biztosított magának jegyet? ... Nem igaz, ihogy a csodák korszaka a vallás feloldódásával és az ateista szemléletmód térhódításával elenyészik. -Egy jól öltözött, idősebb férfi lép hozzá, és dallamos hangon megkérdezi: Nincs szüksége egy jegyre, pane? ... Két kézzel kap utána, hogy valaki el ne ragadja előle, egészen jó jegy, a XVI. sorba szól, szélről a második székre, ha az egyesen, valami magányos nő ülne, megvigasztalná őt, és feloldaná a magányát. Berohant a moziba, és a híradó utáni fényszünetben a helyére ült, kezdődik a film, a lovasok poroszkálnak, a kar énekel, és Morvái halkan velük dúdolja a melódlát, melyet annyira szeret. Az egyes szomszéd sötétben érkezik, sajnos, férfi, szuszog és helyezkedik, térdét széttárja, izeg-mozog, mi van ezzel, ibevizelt? ... Pereg a filim, a szomszéd a térdével az ő térdéhez ér, elhúzódik tőle, de az tovább nyújtózik, üldözi, és kezét óvatosan az ő combjára teszi. Kuss, te piszok! ... — súgja a szomszéd felé magyarul és fenyegetőn, eltöröm a kezed... Az ismeretlen külsejű és korú alak visszahúzódik,, de később még egyszer szerencsét próbál, lábszárára helyezi a tenyerét, Morvái ökölbe zárt ujjainak bütykével üt rá erősen, úgyhogy amaz sürgősen visszavonul, és beszünteti a hadműveletet. A film végéig nyugalom, s amikor kigyullad a fény, látja, hogy a szenvedélyes szomszédtól vásárolta a jegyet. Hát mégs in csenek csodák? ... Vadul bámul rá, s a gazembernek még van pofája azt mondani: Jöjjön velem egy konyakra, uram! ... Menjen a pokolba, mordul rá, s az a vállát vonogatja,, és sajnálkozva eltűnik a tömegben. Morvái már megnyugodott, dühe — minek néz ez engem, talán lerí a képemről, hogy partnere lehetnék? — lecsilla112.