Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

Ma lis olvas — több lapot é s folyóiratot járat —, érdeklődik a közélet iránit — bár nem vesz részt benne —, mindenről önálló véleménye van, mondhatnám, politikai szemszögből inézi az életet. Ö a falum mozgalmi múltjának „emlékezete". István bátyám ezt így mondja: Jónás jobban tudja, ő mindenre emlékszik! ... Igen, a másik veteránban is mindig a közéleti igazságkeresés szenvedélye dolgozott. S ez a szenvedély a pártmunka keretei között új ismeretek szerzésére késztette, vitában kellett meggyőzni, legyőzni az ellenfelet. Bárhol folyhattak a viták: munka közben a kubikolásnál, ebédszünetben, a kocsmában, „hajiokban" bor mellett vagy a képviselő-testületben — a falu közösségi élete egyetlen állandó vitaalkalom. Talán éppen ez az állandó véleménycsere és beszélgetési lehetőség kovácsolja egységessé a faluközösségeket és embereit (Ma már ez is változik, de itt a múltról van szó, s ezen belül is az én falumról). Belső .törvényszerűségeik és értékrendjük szerint éltek, a külső hatásokat fenntartással fogadták. Vékony Jónásnak imég egy „alapítás" jutott osztályrészéül. 1949. november elején (éppen akkor tért vissza Csehországból, a deportálásból) a járási pártbizottságra hívták, és közölték vele, 'hogy Pozsonyba küldik egy konferenciára. Ott találkozott újra Major Istvánnal, Major Sándorral és több régi ismerősével, a CSEMADOK alakuló közgyűlésén. Hazatérve megalakította a faluban a CSEMADOK helyi alapszervezetét, Szűcs Ernő keresztapám (azóta meghalt) lett az elnöke. S itt olyan epizód következik, amellyel a veterán kommunisták és nemzedékem életérzssének vázlatos összehasonlítása csattanósan záródhat. Vékony Jónás meséli, hogy amikor 1950-ben újra beadta jelentkezési ívét a pártba, az iratokhoz természetesen részletes életrajzot is csatolt. Aztán várt, várt ... Sokáig várt, nem jött válasz, majd egyszer visszakapta a papírjait. Mellékelt levélben figyelmeztették, hogy az ív kitöltésénél lényeges hibát követett el: nem írta be, miért akar a párt tagja lenni! Belépését meg kell indokolnia. A két veterán nevet a történeten, s a nevetésükben van valami jóindulatú megértés és elnézés. Én pedig 472.