Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

g y oanány sz eret e ti é t. Beszéltem arról, hoigy ő már nem szerzett fölldet, de a meglevőin inagy hozzáértéssel és a hagyományos p ara sz t szakér t elemim e 1 gazdálkodott, sőt, a korszerűbb, belter j esebb termelési módok iránt is érdeklődött. Szerette a szép lovakat, büszke volt rájuk. A szövetkezetesítés kezdetén úgy érték őt a faluvilágot gyökerestül felforgató intézkedések és változások, hogy a háborúiban tönkrement gazdaságát valamennyire már helyreállította — akárcsak a többi magyar nemzetiségű gazda a faluban —, így abba a kategóriába esett, amely a körülmények és a minősítés szabályai szerint lehetett középgazda is, meg kulák is. Ennek az alkalom szerinti kategorizál ásnak következtében a középparasztságnak mint inéprétegnek egy fiéil évtizedig tartott, amíg helyet talált magának a harcok és ellentétek közt alakuló új társadalomban, a szövetkezeti parasztság egységes fogalmában. Nyugalomra akkoir leüt, amikor a szövetkezetek annyira megerősödtek, hogy 'ezzel egy időben fokozatosain értelmiét vesztette az osztályharc elméletének és gyakorlatának kiélezése. Apámat először 1951. január 23-án (ítélte el a zselizi járásbíróság az 1948—49-es gazdasági évben rá kirótt beadási kötelezettségének nem teljesítése miatt. (,,Be kellett adni 27 q kukoricát,, beadott 15 q-t, 254 q cukorrépát, beadott 111 q-it, 2,75 q sertéshúst, beadott 2,28 q-t és 2898 1 tejet, amibőil beadott 1392 litert.") A bírósági végzésből idéztem. Az ítéletet az államügyész megfellebbezte az alacsony büntetés miatt, apám is fellebbezett, mert örök parasztszokás a büntetést megfellebbezni, hátha valami csoda folytán elengedik, de a fellebbezését írásban nem indokolta meg. Csak fellebbezett, mert bízott az igazságban. Az igazság az volt, hogy ami nem termett, azt nem lehet beadni. Ö igazán tudlta, hogy mit várhat a földtől trágya nélkül, becsületesen betartott vetésforgó nélkül, alapos mélyszántások nélkül, és azt is tudta, hogy még nincs abban a helyzetben, hogy mindezt bebizonyítsa, állata még mindig kevés, lovai sem a réglek. Hát ezért tartotta igazságtalannak az ítéletet. Ha termett volna annyi, amennyit kívánnak, beadja örömmel. A nyílra i kerületi bíróság megsemmisítette a já430.