Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

belenézett a nők arcába, megbámulta karcsú lábukat, hul­lámzó csípőjüket... Nem tehetett másképp, és nyugtalanul gondolt a lánnyal elkövetkező erőltetett beszélgetésre, mely nem villanyozza fel, és nem telik meg feszültséggel éppen az érdektelenség folytán, mellyel részt vesz benne; üres lap marad életében a mai éjszaka. S a legfurcsább az volt, hogy mindamellett sajnálta a leányt, mert .látta, hogy hisz neki és bízik benne, s most úgy figyelte önmagát, mint aki tudja, hogy rossz, embertelen, és érdeklődve szem­léli tetteit, őszinte csodálkozással a tekintetében, hogy ő ilyen is tud lenni. <. nahát, ez vagyok én, nem hittem volna önmagamról. Nem túlságosan hízelgő felismerés, de mit tegyünk, ha ilyenek vagyunk, az ember önmagának min­dent megbocsát, őrült lenne, ha nem bocsátana meg!... Hát ezért kell mulatóba menniük, ahol majd iszik valamit, és az ital hatására minden megváltozik. Egy pillanatig lelkiisme­ret-furdalást érzett: hogyan lehet annyira önző, hogy azt hiszi, minden esetben és helyzetben joga van a magányra és arra, hogy elhatárolja .magát szűkebb környezetétől, magába zárkózzon és lenézzen másokat azáltal, hogy nem tud azonosulni velük? Szótlan lett, fogva tartották a gondolatai. Gyakran meg­történt vele, hogy társaságban egyedül érezte magát, s ilyenkor kellemetlen és bántó harcot vívott önmagával, bizonygatta magának, hogy így nem viselkedhet, az emberi együttélés alapvonása a közösségi érzés és az egymás iránti érdeklődés, ezekre épül az életünk. Ilyenkor Kevi volt a példaképe, a mindenre érzékeny energiája és érdek­lődése, valami belső erő, mely állandó aktivitásra ösztönzi, vonzzák a személyek és a dolgok, és ő is vonzza őket, soha nem unatkozik, mert magas lánggal lobogva él benne az életerő. Kevi természetes önzéssel érvényesíti önmagát, és a maga követelményeinek .megfelelően formálja a világot, szinte a maga képére formálja; ő, Morvái csak elfogadja a világot, vagy a legjobb esetben nem fogadja el. Kevi gon­dolkozás nélkül ostromolná Török Ilonát, és teljes mérték­ben kihasználná a helyzetet. S ekkor következett a legnyug­96.

Next

/
Oldalképek
Tartalom