Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

IV 1 A prágai gyors percekig csattogott a váltókon, lassított, és befutott a břeclavi állomásra. Zökkenve megállt, a kocsik ütközői egymáshoz csapódtak. Morvái hajadonfővel, feltűrt ingujjban kiugrott az együk másodosztályú kocsiból, és előrefutott a vonat mellett az étkezőkocsi felé. A zsúfolt vonat négy kocsijának folyosóján nem akart előretolakodni az étkezőkocsiba, eszébe jutottak saját utazásai, a miikor bőröndök között kuporgott a folyosón, összenyomva, kifeszítve, vágyakozva egy tenyérnyi ablakrész után, ahol kinézhetne legalább; meim, akkor ő sem szerette azokat az erőszakos utasokat, akik kérlelhetetlenül és önzőn átpréselték magukat a háta mögött, ki tudja, milyen nyugtalan vágyaktól űzetve és milyen bizonytalan célok felé. A tömött vonat folyosójának utasa ingerült és megbántott lény, nem tűri, hogy viszonylagos nyugalmában zavarják. S Morvái megértő közösséget vállalt velük, futott lhát a vonat mellett, és felszállt az étkezőkocsiba. Ablak mellé ült, és egy üveg pilseni sört kért. Közben elindult a vonat, és egyre gyorsulva haladt tovább. Morvái telitöltötte poharát, és ivott, az imbolygó étkezőkocsi mozgása ütemesen fogához kocogtatta a poharat, szája szélén lecsordult a sör, és habos lett az orra hegye. S a fehér habbuborékok olyan vidáman pattantak el az orrán, mintha az életében történt változás derűjét szimbolizálnák. Mert döntő változás történt vele. Tamás bevitte a szerkesztőségbe, bemutatta a főszerkesztőnek, s az alkalmazta Morváit. Egyelőre egy anyasági szabadságra távozó nő helyére vette fel, próbaképpen, de kilátásba helyezte, hogy ha semmi váratlan akadály nem merül fel, és megállja a helyét, véglegesíti. Morvái szerkesztő hát söröz, és kitűnően érzi magát, jelee* 83