Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

talán épp engem szapulnak, amiért jdlenlétemmel megzavartam nyugodalmas öreg napjaikat. A kamrába is benézek. Ha akarnám, sem mehetek el közömbösen mellette, mert az ajtaja tárva van. A betontalajon néhány paradicsomosládát Iátok, az egyikben morzsolt kukorica sárgállik, a nyugdíjas tyűkházaspár mindennapi eledele. Aztán a [kenyérsütéshez használt, sűrű fonású szakajtók ötlenek a szemembe, meg néhány kötéldarab és egy öreg kabát. A legfeltűnőbb, amelynek látványa azonnal elhomályosít minden egyéb látnivalót, egy pár fekete filocsizma, a falum nyelvén botos. Szürke és kopott a feje, a torka összeráncolódott, megllöttyedt, és a szára olyan széles, hogy két tenyérrel sem érném át. S mintegy a botos szimbolikája kiegészítéseképpen, hogy félreismerhetetlenül képviseljék halott gazdájukat, a padlásgereinda egyik szögén öreg fekete kalap lóg: sötét (posztó testére szürke foltokat rajzolt az izzadság és az eső, a karimája hullámos lett, széles szürke szalagja megfakult. Ilyen kalapot már senki nem visel évtizedek óta, csak az öreg falusi emberek — néha. Tudom, hogy a véletlen hozta össze a kamrában sógor bácsi öltözékének két legjellegzetesebb darabját, most ,még:is úgy érzem, hogy a véletlent valami tudatos erő szervezte meg. Már csak a kötény hiányzik, a melles, derékon átkötött sötétkék kötény. .De a kalap és a botos is elég ahhoz, hogy elébem lépjen a gazdájuk: megy sógor bácsi az utcán, a „tőtésrol" betér a kishídunkra, nagyokat lépve átjön a sáron, a pocsolyákon és vizeken, és jó napot köszönve ibejön az udvarra: ,,Elgyűsz fát vágnyi?" — kérdezi tőlem, és a széles karimájú, kopott, foltos fekete kalap meg a nagy botos .körülhatárolják kissé hajlott alakját, egységbe fogják és meghatározzák egyéniségét. Megyek, mondom, mehetek ... Két órán át húzzuk a nagy fűrészt, az acélfogak sikonganaík: hijiu ... hiju ... — zenélnek a fénylő háromszögek, és az egyre mélyülő bevágásból apró szemű, fehér fűrészpor száll alá a szálfa két oldalán .. . A „hambiton" két fehér oszlop közé kötött zsinóron egy füzér vöröspaprika fonnyad: mióta lóghat itt? Benézek a függöny mellett az egyik ablakon: éppen az asztalra látok. 511.