Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

ténye táplálja. B. V. bácsi 800 koronát kap havonta,, s ez a maga és családja részére megoldást jelent, de ő — érdemei, partizántevékenysége ellenértékeként — szeretne a többiekhez hasonlóan 1200 koronát kapni, bár számára ez már nem .létkérdés, csupán életszínvonal kérdés?,. A parasztélet létkérdései ma már általában az életszínvonal és egyéni vagy családi reprezentáció kérdéseivé váltak, nem félelmetesek 'többé, de nyugtalanítók és fokozott tevékenységre késztetők. Az öreg parasztembereket a nyugdíjuk két szempontból is kielégíti és megnyugtatja: Anyagilag, mert öregségükre függetleníti őíket környezetüktől, és nem kéli senkire rászorulniuk. Erkölcsileg, mert egész életük munkáját érzik megbecsülve és egészében értékelve általa. Csak az egyedülléttől nem menti (meg az öregeket a társadalom, természetesen akkor, ha nem akarnak agghajlékba menni. Aki egyedül marad a portán, annak többnyire magányosan telnek a napjai. Mint Margit nénémé :is, anyám nővéréé. Említettem -már őt a férjével, Szalai sógor bácsival együtt, a deportálás idején hetekig náluk laktunk. Szalai sógor bácsi Zselizről nősült be a faluba. Mindig éreztem rajta valami másságot, elütött a többi korabeli falumbell parasztembertől, kezdeményezőbb volt és nagyvonalúbb, a szoros közösségi rendben is határozott egyéniség. A falu gazdatársadalmához ugyan tökéletesen alkalmazkodott, életrendjébe beleilleszkedett, mégis más maradt. Sokrétűbb, olvasottabb és beszédesebb, valahogy érdekesebb, mint a többiek. .Nagy mesélő volt. Sókat mesélt orosz hadifogságáról, az utóbbi időben már bőven ismételve önmagát. De mindig lassan és megfontoltain mondta el a régi történeteket, mintha először hallanánk. Egész életében egyedül gazdálkodott, de vállalkozó kedvére jellemző, hogy a 'háborús években egy lengyel hadifogoly t „igényelt", aki családtagként dolgozott és élt nála évekig. Két lova volt, cs gyönyörű csikókat nevelt; egy Időben egyedül neki voltak széles hátú muraközi lovai a faluban. Egy hatalmas barna, 504.