Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

emeljük, halkan felsóhajt: „Istenem, de kemény a kezetek!" ... A legrettenetesebb, hogy éppen ő mondja ezt, akinek mindig olyan kemény és erős keze volt, amilyen talián senkinek a faluban. Pedig óvatosan és puhán fogjuk meg. Mi történt veled, apám? Hónapokig feküdtél a kórházban, megkaptál minden gondoskodást, a kritikus hatvankét évet is túllélted, mi történt 'hát veled? B. sógorom betegségének ténye is a régifajta emberek történeteihez tartozik. B. sógorom idejében ment orvoshoz, bajáról pontos diagnózist állapították meg: isiász. Aludni tud tőle, de meggörnyedve jár, és nem tud ülni. A kórházban injekciókkal kezelték, de egyre hazavágyott, kapálni akart. Azzal a tanáccsal bocsátották el, hogy pihenjen sokat, kímélje magát. Otthon nyugszíéket vettek neki. Kitették az udvarra, hogy a beteg ott pihenjen a jó levegőn és a meleg napon. A ház körül mozoghat, tehet-vehet, kisebb munkákat végezhet... De B. isógor nem ült be a nyugszékbe, ő ezt meg nem teheti, mert az utcáról meglátnák, hogy tétlenül ücsörög, mit gondolnának róla, hogy így 'henyél? Így hát inkább nem pihen, a ház körül való tevés-vevés mellett sem imarad meg, hanem egy délelőtt veszi a kis gumikerekű kocsit, tolja maga előtt, és elmegy Pezsernyére szilváért — jó tíz kilométer oda-vissza —, belekapaszkodik a kocsi tolóvasába, tolja és egyben fogózik belé, és úgy megy, mintha húszéves volna, bár meggörnyedve, de szaporán és fáradhatatlanul. A szövetkezeti boltból — majd másfél kilométer az út — negyed óra alatt megtér. Amikor a szőlőkapálásról esik szó, így beszél: „Bekapálom én a szőlőt, kivisztek autóval, otthagytok, egész nap kapálok, és este újra értem jöttök autóval, megcsinálom én ..." Ilyen isiász is vatn, csak akkor ifáj, ha az ember tétlenül ül, amikor dolgozik, elveszti hatalmát felette a betegség. A fiatalabbak — de az Idősek közül is sokan — már másképpen viszonyúinak a testi bajokhoz, teljes mértékben kihasználják a szociális betegbiztosítás előnyeit: a munkaképtelenség idején járó táppénzt; talán még a táppénzesaláshoz is értenek. Lám, a társadalom kialakítja a maga életfeltételeit, hogy azután ezek a feltételek és lehetőségek 501.