Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

papíron magányos, értelem nélküli betűjelek maradnak utána, ibár a leírónő lekopogta az egész szöveget. S ahogy a táblára rajzolt és letörölt ábrák száma nőtt, ahogy tudatában gyarapodott a meg inem értett kifejezések homályos •és nyomasztó tömege, úgy nőtt lelkében a szorongás, a kétely: el kell végeznie valaimit, de nem tudja, lesz-e hozzá ereje. Hónapokig tartott önmagában való kételkedése, jegyzetfüzetében sak vázlat sorakozott már, de értelméből hiányoztak a fogalmak, melyek az ábrák kusza rendszerét megvilágították volna, és biztonsággal töltenék őt el. A többi magyar is hasonló problémákkal küzdött. Szünetekben együtt oiigarettáznaik és beszélgetnek a folyosón. S bár nevetve panaszkodnak és igyekeznek könnyedén venni a dolgokat, mindannyian tudják, hogy a nyelv konolk hatalom, mellyel napról napra meg kell birkózniuk, le kell gyűrniük, hogy engedelmeskedjen, és a kifejezések pontosan fedjék vélt Itartaimiukat. S az első vizsga kész vereség. Profeszszor úr, nem tudom pontosan kifejezni magam, magyar nemzetiségű vagyok! S a tanár furcsán néz, fejét csóválva az egyik, ideges vibrálással a szemén a másik, s mintha azt mondaná a tekintetűik: közülünk való vagy, és mégis más vagy, itt élsz ebben az országban, s mintha nem itt élnél, nem vagy koreai, sem firámi, sem arab, állampolgárunk vagy, mit akarsz hát? ... És felveszik az indexet és beírják: elégséges... Háromórás matematika előadás után cigarettázni gyűltek össze az előcsarnokban. Odakünn szeles, hűvös tavaszi idő volt, jólesett kinézni az utcára, és nem gondölni a következő előadásra; kinematika lesz, az abszolút pont mozgásának medhanilkája. Köriben álltak a tágas előcsarnok közepén és beszélgettek. Egy Baka nevű losonci fiú panaszolta, (hogy tönkreteszik a kötelező katonai gyakorlatok. Alacsony, fekete fiú volt, frissen borotvált szakálla után sűrű fekete pontocskák maradtak csillogó arcán; azt fejtegette, hogy ha valamit pon48