Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

gozni, .mert kevés a munkaegységre fizetett előleg ,(7—8 korona). Az expanzív termelési mód sök befektetést igényel, és a szövetkezet adóságokkal terheli írneg a költségvetést. Mennyit kereshet ilyen körülmények között egy-egy dolgozója? Példaként nézzük meg két év júliusának az eredményét, mely hónap a főszezont — aratást, cséplést — 'jelenti! Apám 1952 júliusában dolgozott 25 napot, keresett 61,92 munkaegységet. Ernő 11952 júliusában dolgozott 26 napot, keresett 51,05 munkaegységet. Apám ,1954 júliusában dolgozott 23 napot, keresett 55,02 munkaegységet. Ernő 1954 júliusában dolgozott 27 napot, keresett 70 munkaegységet. Miután az egy (munkaegységre (kifizetett előleg 1954-ben 8 korona volt, 1952-ben pedig ugyancsak ennek megfelelő összeg régi koronában, a megfakult kimutatások tanúsága szerint apámék főszezonban 500—550 koronát kerestek havonta (osztalékról beszélni sem lehetett abban az időben). S ha éhhez még 'figyelembe vesszük a kevés munkalehetőséget nyújtó őszi és téli hónapokat, .amikor a havi kereset 200—300 koronára, vagy akár 100 korona alá esett, a falum pénzügyi helyzete látni valóan inem volt rózsás. Az érem másik oldala viszont az, hogy ezekben az években munkaegységenként 4 kg gabonát — 2 kg búzát és 2 kg árpát — adott természetbeni járulékként a szövetkezet, ami az apám és öcsém évi 500—600 munkaegysége után 20—25 q gabonát jelentett fejenként. Ebből aztán sertést hizlaltak, baromfit neveltek, a felesleget jó pénzért eladták. Ennek ellenére apám egy tehene majdnemhogy több pénzt hozott a házhoz abban az időben, mert a tejet, túrót, vajat eladták,, a .borjakat is vágóhídra vitték; jó tehén volt. Megértem apám hozzá való ragaszkodását és a bírósági tárgyalást is (melyről imáir szó esett A középparaszt című fejezetben), kellett a pénz, hogy én tanulhassak. Három emberein — a családomon — elemzem a szövetkekezet anyagi helyzetének alakulását, de következtetéseim 479.