Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

Hointfüzesgyarmatot ( Hontianska Vrhica), Alsó- és Felső­íegyvemeket (Zbrojníky), Nemesoroszit (Kukučínovo), Kis­és Nagypeszeket és Tergenyét (közös néven Sikenica). Jel­zésre a lévai szőlőknél is megáll,, meg a [ládányi tyúkfarm­nál és imás alkalmi helyeken. Menetrendszerűen közlekedik a busz, munkanapokon naponta nyolc, szombaton és ünnep­napokon 'öt járat oda-vissza Léva és Zseliz között. A jára­tok rendszerint a Ifalumíban találkoznak, amely a ikét vá­rossal határolt „Garam mente" közepén fekszik. Az emberek türelmesen várakoznak, és reménykednek, hogy felférnék az autóbuszra. Mert ez nem biztos. A beszél­getők között felfigyellek egy fiatal, háromtagú családra: huszonöt év körüli, sildes sapkás apa, valamivel fiatalabb, kötött sapkás dundi mama és egy sportkocsiban ülő, két­éves forma gyerek, aki néha apja sörös üvegéből kortyod komoly arccal, ha feléje nyújtják az üveget. Figyelmezte­tik őket, hogy szombat lévén, a gyerekkocsit aligha Ve­szi fel a busz. A mama úgy tesz, mintha felizgulna: „Nem vesz fel,, az nem flehet! Tudja, honnan jövünk mi? Cseh­országból. Két napja utazunk, bizony, megverem a kalauzt, ha nem vesz fel, odaütök neki, hogy elesik ..." Kedélyesen mondja, ilátom rajta, hogy nem hiszi, el sem tudja képzelni, hogy ne Vinnék haza őket, amikor két napja utaznak,, Nei­mesorosZiba tartanak, látogatóba. Jön az autóbusz, s a ka­lauz kijelenti, hogy „pótkocsija" nincs, gyerekkocsiit nem vehet fel, mert benn a városi megállónál még sokan vára­koznak. A fiatal szülők megdöbbenve néznek: még ilyet! — csak a csöppség közömbös. Kétségbeeséssé fokozódó ta­nácstalansággal álldogálnak a tolakodó tömeg között, hátha meggondolja magát a kalauz. S amikor elindul az autó­busz, a gyerek szigorúan néz utánuk,, és a dundi mama kia­bál, alighanem megátkozza a buszt és ezt a kiszámíthatat­lan Garam menti világot, ahol nem értékelik, hogy az em­ber két napig utazik a viliág végéről, csak hogy hazalátogas­son. Nem tréfadolog délután háromig várakozni a követke­ző járatra. Mindenki sajnálja őket, és az az általános véle­mény, hogy a kalauznak mégiscsak fel kellett volna vennie őket, bár azt ,is tudja mindenki, hogy nem vehette fel őket: 460.

Next

/
Oldalképek
Tartalom