Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

Közép-Európában a háborút -követő első években, a földosztások korában. S ez azt jelentette, íhogy a falunk új gazdái változtak és egyben változtattak. Igyekeztek hozzáidomulni a környezethez, amelybe belekerültek, igyekeztek elsajátítani szokásait, gondolkodásmódját, -erkölcsét, s úgy tették ezt, ösztönösen és a mindennapi gyakorlat követelményeinek megfelelően, hogy szinte észre sem vettétk. Amiből viszont az következett, hogy egyben vissza is hatottak a környezetükre, zártságát feloldották, szigorú törvényeit megkérdőjelezték, közösségi tudatát tágították és új elemekkel gazdagítva a maguk irányába hajlították. A mező munkahely, de egyben a közösségi életnek is színtere, találkozások lehetősége. Az ott dolgozó ember gyakran szorul rá másokra, ha nem is tárgyi segítségre vagy személyes jóindulatra, legalább néhány szóra, derékegyenesítgető beszélgetésre. A mezőn vagy -a szőlőben nem lehet úgy elmenni egymás mellett, hogy ne szóljanak egymáshoz legalább néhány sz-ót az emberek. Az egymás dolgai iránti kölcsönös és természetes érdeklődést és a tárgyilagos értekezést megkívánja tőlük a természet spontán megnyilvánulása, az időjárás, amely mindannyiuk számára fontos tényező, a közeledést segíti elő magányuk íis a széles határban, de talán még fejük felett az ég |is azt kívánja, hogy .találkozásaikkor szót váltsanak. Aztán itt vannak a közös, -nagy munkák, amelyekben az egész falu részt vesz: a cséplés, a kukoricatörés és -fosztás, a szüret, ilyenkor gyakran egymás segítségére szorulnak a gazdák. Különösen a csépié,sinél van ez így, a gép köré sok ember kell: mindig kölcsönös segítség alapján végezték. Kemény, mégis kedvelt munka volt a cséplés, valószínűleg éppen azért, .mert .társas, tehát szórakoztató és ritka — egy évben egyszer —, vagyis romantikus eseménynek számított a falu -egyhangú életében. Az első cséplésnél már megindult a közeledés őslakók és új lakók között, az utóbbiak lányai szívesen eljöttek kéiv-ét vágni a cséplődobra, „kihúzni" a pelyvát és a töreket. Jókedvűen és szorgalmasan dolgoztak, s egykettőre elterjedt -azoknak a híre, akik ügyesek és serény-e,k. -A helyzetek különféleségéből következett, hogy a gazdák nem 414.