Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág
Vajúdó parasztvilág
3 Jogok nélkül Vége a (háborúnak, megmaradtunk, állataink nincsenek, de epeik a házaink. Valami még nincsen rendben, de a ifalu nem tudja pontosan, hogy mi lehet az, ami nincs rendben. A háború befejezésének évében a község szent tudatlanságban él. Az emberek a határban csatangolnak, begyűjtik a begyűjthetőit — gyümölcsöt, szőlőt, kevés gabonát, halat, vadat, hulladék faanyagot és háborús maradványokat, nézik a vígan burjánzó gyomerdőt a parlagon maradt határban, és arra gondolnak, hogy a kényszerpihenő talán még használ is a földnek, meg arra,, hogy jövőre talán már nagyobb területet sikerül bevetni. A lakosság búzából, rozsból pálinkát főz, a falu az élet törvényei értelmében terjeszkedni akar, a jövőn gondolkodik, de közben tökéletesen tájékozatlan. Lakói alig mozdulnak ki belőle, akkor sem .mennek messzire, nincs is mivel. Autóbusz nem jár, vonat nincs, ló sincs, de még a kerékpárok is tönkrementek vagy eltűntek. Üjság nem jár, rádió nem szól — hol vennénk bele elemet? —, beszélik, hogy Léván nem szabad magyarul beszélni, ám ezt nehéz összeegyeztetni az első köztársaság idejéből megőrzött tapasztalatokkal, így az emberek hitték is az érkező híreket, meg nem is. Olyan faluban, ahol a szlovák nemzetiségűek száma elenyésző, és ők is beszélnek magyarul, a nemzetiségi kérdés megmarad a mindennapi gyakorlat reális szintjén. Egy dolog bizonyos volt: szeptemberben nem nyílt iskola a faluban. Nincs rendben valami, érezni lehet, de mi az? Mindenki számára természetes, hogy a falu hangadói most főleg a szlovák nemzetiségűek, újra Csehszlovákia van. A Horthy-korszak alatt a magyarok vezették a falut, most meg ő.k, ez a világ rendje. Az állam mindig a saját nemzetét támogatja inkább, arra támaszko26 Szabadesés 401