Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

rekek ás tankok lánctalpai dagasztották. A visszavonuló hadtestek a 'búcsúnak- és a keresztelkedésnek még a gondolatát is magukkal sodorták, s a inagy esemény csak egy évvel később, 1945 novemberében tartatott meg. Az idősebb legények a hagyományok szerint megrendezték a legénykeresztelőt, de nemcsak azért, .mert szokás volt, és a falu népe hagyományok és szokások szerint éli az életét, hanem azért is, mert szükség volt rá, hogy a tizenöt évesek a legénytársadaloim teljes értékű tagjai legyenek. Formaság volt, de elkerülhetetlen és szükséges formaság, s a falu, a háború és a fro,nt derékhajlító nyomása alól fölegyenesedve, ösztönösen a régi, járt útján indult tovább. A szokások magától értetődő fölelevenítésével a parasztközösség a régi életmódjához való ragaszkodásáról tett hitet. Kultúráját ott folytatta, ahol a front félbeszakította azt. Keresztapát kellett választanom. Józan körültekintést és megfontolást igénylő feladat. A legénykeresztapa tanácsadó, pártfogó és segítőtárs, személye — még ha nincs is jelen — biztosítékként és oltalmazóként áll a suttyó legényke mögött. Ezért olyannak kell lennie, aki fizikailag és erkölcsileg egyaránt támaszt jelent. 'Erős, dolgos, jó természetű és határozott, semmiképpen sem szószátyár vagy kötekedő, de ha kell, bátran kiálljon a saját és a keresztfia érdekeiért és igazáért, ilyen esetiben imég verekedjen is, ha a dolog úgy kívánja. A szülők rendszerint nem szóltak bele a választásba,, jóváhagyták azt, de látszott, hogy előzőleg meghányták-vetették .maguk között a gyerek döntését, mert tudták, hogy a kamasz a keresztapját utánozza majd viselkedésben, gondolkozásban, talán még erkölcsben is. Mert az erkölcs területén is fontos szerep jutott a legénykeresztapának, mégpedig olyan szerep, amit a közösségi élet rendje és egészsége érdekében kellett megtanulnia 'minden legénynek. Ez a lányokkal való ismerkedés és kapcsolat módja, a párválasztás külsőségei és lényege s az érzelmi-szexuális élet intim problémáinak ismerete volt. A megkeresztelkedett legénykének már szabad volt „lányokhoz járnia", s gyakran a keresztapa vitte el őt első ízben, hogy bemutassa, hogyan kell „kopogtatni", illedelme394.