Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

megfakul, a fény irányában gyengítik falát a szürkület tóiniusai, de a kifelé vezető ,űt valahogy sokáig tart, hosszú ez az alagút. S minden egyszerre -csap át a derűbe; a vonatablak keretét hátulról jövő pír festi rózsaszínűre. Felkelt a nap a ,gyors mögött, vörös korongja a ködök fölé emelkedett, már lángol az egész keleti égboltozat, s a vonat csattogva menekül a nap elől. Morvái kinyitotta az ablakot, arcába hideg levegő csapódott, kihajolt és kinézett; a kelő napot akarta látni, de sokáig nem láthatta a mögöttük futó kocsitól. Végre egy kanyarban, sivító síncsikorgás közben, megpillantotta; nagy, izzó tányér volt, és mégis hideg. Beleborzongott a látványba és a hideg viharba, melyet a gyors kavart, s a légáram kormot fújt a szemébe. Elfordult, de érezte, hogy a tarkóját és a keze fejét koromszemcsék paskolják. Becsukta az ablakot. Leihajtotta a kocsifalba épített ülőkét, és «leült, összekuporodva gubbasztott a kabátjába burkolózva egészen Pozsonyig, és közben nem gondolkodott, csak nézett ki az ablakon, majd arcát a tenyerébe temetve próbált elszunyókálni. Nem sikerült. S amikor meglátta a Kis-Kárpátok távoli sötét tömegét, mely jelezte, hogy közeleg a város, lelkében ösztönös és akaratlan változás ment végbe: anélkül, íhogy érzékelhette volna a pillanat jöttét vagy elmúltát, kiesett tudatából apja, anyja és az éjszakai dalok hangulata, a hajnali autóbusz csörömpölése, elfelejtette a prímást és a zengő Ihangú papot, a fekete íkalapos férfiakat és fejkendős asszonyokat; egyszerre eltűntök előle, s villamosok zaját és az autók kék füstjének fanyar szagát érzékelte helyettük; a vonat éppen az internátusuk mellett futott egyre lassuló futással, megcsikorduló fékekkel, meg-meglődulva. Negyedóra alatt más ember lett belőle. Kezében a bőröndjét váltogatva ment fel az állomás aluljárójának lépcsőjén, kiért a fénybe, és felszállt a villamosra. Egy fiatal nőt hosszan megnézett, de az elfordult tőle, majd visszanézett rá és mosolygott, s a következő megállónál leszállít. Nem baj, majd Bozsena ott marad, nem fut dl, nem száll le a villamosról... Űjra otthon vagyok, nézte az utcán siető embereket, akik mozgással töltötték meg a teret, az 3 Szabadesés 33