Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

ragtat, a vékonyabbik meg jó lesz valamilyen építkezéshez mes'tergeirendának. Esetleg eladja. Évekig ott hevert a két óriási rönk az udvar 'végében, az időjárás íoga be le-be leha­rapó 11 a felületükbe, szívós munkával lehántotta a kérgüket, testükön szúrágta lyukak szaporodtak el,, de egészében, ahogy sejtjeik élete fokozatosan elhalt, megaoélosodtak és képessé váltak arra, hogy valahová beépítve dacoljanak az idővel és a rájuk nehezedő anyag súlyával. Csak hát közben elérkezett a század közepe, a parasztélet nagy sorsforduló­jának néhány éve, és apámnak már .sem lovas szánra, sem mestergerendára nem volt szüksége, de még egyéb gazdasá­gi felszerelésre sem, s bár talán még vevőjük is akadt -volna egyszer-kétszer, a két szálfának végül is nagyfűrészt eresz­tett az apám, hogy a változó világban (hatalmas tömegük­kel évekre biztosítsák a csa'lád számára a meleget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom