Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

A satnya körtefát is meg akarta mutatni, de annyira beleveszett a ködbe, hogy nem pazarolta rá az időt. Beléptek az előszobába — a szoba ajtaját kulccsal nyitotta ki —, előreengedte Török Ilonát, és megkérte, hogy hunyja be a szemét. Tompa fény szűrődött be az udvarról az ablakon, éppen csak felsejlett benne a tárgyak körvonala. —- Behunytad? — Igen. Felkattintotta a villanyt,, és gyorsan körülnézett. Két sáros félcipőt villámgyorsan berúgott az ágy alá. Egy piszkos hosszú alsónadrág is odakerült. Lesimította az ágyakat, az asztalról lekapott egy kenyérmorzsával és ételmaradékkal teli papírt, összegyűrte és a szemétkosárba dobta. — Kinyithatom? — Még nem! Még egy pillanatig légy türelemmel. Befüggönyözte az ablakot. — Kinyithatod. — Milyen helyes szoba! Csak hideg. A tél befagyasztja az illatokat és a penészszagot, állapította meg magában elégedetten Morvái. — Ne félj, ideiglenes állapot a hideg. A hőmérséklet szabályozását bízd rám. A favágótoké a kamraszerű előszobában állt; gyújtóst hasogatott, és szenet hozott be egy pléhvödörben. A lány levetette télikabátját, halványlila pulóvere volt, ás Morvái elragadtatva bámulta. A melle sem laposabb már egy ívveil, mint kellene ... Befűtött a vaskályhába. A száraz fa azonnal lángra lobbant, de a szén nehezen kezdett égni. Letérdelt a kályha elé, és erőlködve fújta, hogy szikrázó vörös fénnyel felizzon„ s amikor a rozsdás kályha egyre erősödő hullámokban sugározta a hőt, felegyenesedett. A lány ült a széken, ás egész idő alatt őt nézte. Most nem beszéltek. Morvái kibontotta a tokajit, és töltött belőle a kimosott fogmosó poharába és a vizesbögrébe. Koccintottak, és úgy ittak, hogy közben egymás szemébe néztek. A kályha már biztatóan pattogott, így adta tudtukra, hogy véglegesen a szolgála302.