Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

mulat lázas és hiábavaló igyekezetükön, néha már csak lé­pésekre vannak a szabadulástól, de az útvesztő újabb fordu­lója visszavezeti őket a sűrűségbe, már futnak a szeren­csétlenek, kimerültek, elcsigázottak, s nem sejtik, hogy karnyújtásnyira van tőlük a szabad térségek világa, ahol az út nem zsákutcába torkollik. Morvái forgalmas utcákon vág át, mellékutcákba tér be, átjárók bejáratában tűnik el, hogy a háztömb másik oldalán újból kibukkanjon, kikerüli az em­bereket, az újságárus kioszkokat és a tereken tipegő galam­bokat, és nem tér be a kocsmákba, talponállókba. Mi van vele? Ha a magasból néznénk, úgy látnánk, mintha útvesz­tőben bolyongana, melynek nem találja a kijáratát. Ő tudja ezt, s tudata arra készteti, hogy adjon fel minden reményt. Léptei nem gyorsulnak, mozdulatai szabályosak maradnak, de zsongó agya sápadt fénnyel világít, mint az autók köd­lámpái a sűrű, szúrós télben. Egyszerre a Carlton szálló elé ért. Az út mentén tömegek álltak hosszú sorban, a szálló előtti téren csillogó gombos, fontoskodó rendőrök szorították vissza az embereket, fekete autók sora előtt kék-fehér rendőrségi robogók várakoztak vezetőjükkel, és halkan pöfögtek. A szállóban lakott az el­nök, magas rangú vendégével, tárgyalni készültek, őket vár­ták az emberek. Látni akarták a hatalom megtestesítőit, akiket csak elvétve láthat közvetlen közelről a közönsége-s ember. Az eső nem állt el, apró hűvös gömbök ütköztek a levegőben. A Nagyasszony is ott van a tömegben. Ünnep­lőbe öltözött, fejére fekete kalapot tett, ott látható méltó­ságosan, és méltóságához nem illően, elkeseredetten küzd a szálló bejárata előtt az emberekkel, hogy egészen az ajtóig jusson, mert ő nemcsak látni akarja az elnököt, beszélni is akar vele, s az embereknek ehhez semmi érzékük, nem ér­tik az ügy fontosságát, és az öregasszonyt érzéketlenül hátraszorítják, ellökik. S amikor azon az oldalon nem si­kerül megközelítenie a bejáratot, mulatságos tipegő léptek­kel átfut a másik oldalra, mert kevés az idő, az elnök min­den pillanatban megjelenhet, s neki el kell panaszolnia, hogy a világ összeesküdött ellene, és a segítségét kéri, mert egyedül nem tud megbirkózni ellenségeivel... Ott sem 290.

Next

/
Oldalképek
Tartalom