Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

rögtön talpon volt, és sietett az istállóba. Apja úgy feküdt a jászolban, mint most, hanyatt fekve cigarettázott; később azt mondta, nem tudott elaludni. A tehenek kérődzve hever­tek, a lovak lassan ropogtatták az árpaszalmát, békés meleg és pára volt az istállóban, melyet olyan jól ismert és úgy szeretett. S apja egy pillanat alatt talpra ugrott, vette a nagykabátját, és már kint is voltak a télben. Telihold volt, mint most, húsz fok lehetett nulla alatt, szárazon csi­korgott a hó. Apja fiatal és erős volt akkor, homlokán már ráncokat vetettek a gondok, de a ráncok hamar eltűntek, amikor azon nevetett, hogy ügyesen eltűntek a csendőrök elől. — Emlékszel arra az öreg cseh mérnökre, aki a front után nálunk lakott? — Apja hangja csendes és rábeszélő volt. — Idejött, alig kezdett dolgozni, s már a falu legfon­tosabb embere volt... Morvái felidézte a piros képű mérnök alakját, nagy testű, nehézkes ember volt. Vacsoránál hosszan elbeszélgetett apjával. A határ új kataszteri felmérését végezte, ellen­őrizte a térképet, és bejelölte a változásokat. Sokat evett, nagy és olthatatlan szomjúsággal itta az otellót, s a gaz­dák, ügyeik kedvező elintézésének a reményében, annyi tyúkot, kacsát és bort hoztak neki, hogy alig bírta elfo­gyasztani. — Pedig kommunista sem volt — folytatta apja —, a rend­szer megváltozott, de mérnökre szükség volt az új rendszer­ben is. Diplomás embernek nem kell féltenie a kenyerét. Rá akarta beszélni, hogy folytassa az iskolát, és ehhez so­rakoztatta érveit. Meg akarta győzni. Anyja hallgatott. — Mindig jól tanultál. Szerettél tanulni. A tudás hatalom. Valahányszor én tanult emberrel találkoztam, mindig a fe­lettesem lett. S önként vállaltam felettesemül, mert tudtam, hogy többet tud, mint én. A tudást tisztelik az emberek. Nem vehetik el tőled, ha megszerezted, örökké a tied. A legbiztosabb vagyon ... — Találkoztam mérnökkel, aki nem végezhette a munká­ját, hiába volt meg a tudása, hivatali szolga lett egy szer­kesztőségben. Öreg ember volt, kissé már bolond, megbíz­246.

Next

/
Oldalképek
Tartalom