Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

r-crnymagas szálfák; régen nem vágták a fenyvest. Amióta elmélyültek a vízmosások, és a fenyőerdőt fiatal vágások sűrűje vette körül, nehéz elszállítani innen a kivágott fatörzseket. A félhomályban alig hallotta lépteit, mert a fenyők alatt ugyan kevés a haraszt és csupasz a föld, de puhább, mint a mezőn. A fenyő nem tűr maga alatt aljnövényzetet, s az állandó árnyékban a talaja porhanyós és süppedő marad. Semerre nem vezetett út, vadcsapást sem látott, ösztönösen indult a sasfészek felé. Emlékezett még, hogy egy apró tisztás szélén, a legmagasabb fenyő koronája között raktak maguknak erős ágakból fészket a sasok. Hallgatózott, és várta a pillanatot, amikor meghallja az első rikoltást. Nem is gondolt arra, hogy talán még sincsenek itt, és nem találkozik velük; tíz év múltán jön a találkozóra, nekik is meg kell jelenniük. Nemsokára megtalálta a fészket; nagy sötét boly a fenyő koronáján. Vagy harminc méter magas lucfenyő tetejébe épült, a fa egészen a csúcsáig csupasz, s a magasban gom•baszerűen terülnek szét az ágai. Lehetetlen lenne felmászni a fészekig, mert a vastag fatörzset nem érné át karjával az ember. Földi lény számára hozzáférhetetlen a sasfészek, lakóit csak a puskagolyó érheti el. Szürke foltokat látott az égből a zöld tűlevelek között. Leült a fészektől kissé távolabb, s egy fenyő törzsének támaszkodva várta, hogy a sasok megérkezzenek a találkozóra. Melyik erdőrész felett körözhetnek? Talán az akácosokat látogatták meg, és futó nyúlra tanítják lecsapni a fiatalokat. Lehet, hogy a mező felett szállnak, keresik a fogolycsibéket. Vagy a tavalyi vágások felett őzgidákra lesnék? Talán tudják, hogy most van az őzek násza, és ilyenkor a suták a szerelem lázában magukra hagyják gidáikat, és bódultan mennek a bakok után! Űgy helyezkedett el, hogy ha a fészek irányába kell lőnie-, pisztolyt tartó kezét a fa törzséhez támaszthassa, mert ha a nehéz forgópisztolyt támaszték nélkül, szabadon kellene tartania, reszketne a keze, és elvétené a célt. A pisztolyt kibiztosította, s a töltényt az ütőszög elé forgatta, de a kakast nem húzta fel, ezt az apró mozdulatot akkorra hagyta, amikor majd 236.