Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

szólná magát a kerten át a hűvösen leszálló őszi estében. „Nov. 27. A szőlőben láttam 6 drb. süvöltőt. Téli vendégek, már itt vannak. Tegnap láttam kissólymot. Téli vendég. A kertben a diófán madáretető van. A karvaly ott ült felette. Őrizte. A kutya kiugrott a kazal mellől, mire a karvaly elrepült. Jan. 10. Eddig jóformán .még nem is volt tél. Az ölyvek nem vándoroltak el. Fácán gyakori a vizek területén, de az erdőkben nem. Itt csak a Kalmár-sarokban hallottam kiáltani, és a Soványszög-árokban lőttek egyet. Karácsony táján egy orvvadász megsörétezett egy őzet. Talán az utolsót. A vadkacsák itt vannak a Csincse vizén. A múlt évben az orvvadászok 3 őzet terítettek le. A rókáról beszélik, hogy megszokja az embert. Egy ember meglát egy rókát, kb. 15 m-re. Hajít feléje, integet, kiabál, s a róka nem fut el. Egy másik szántó ember után járt a róka a barázdában, összeszedte az egereket. Jan. 15. Az orvmadarak sűrűn járnak a kertbe, a galambok, ha meglátják őket, nagy csattogással felrepülnek, a veréb elsikkantja magát, és az ágrakásba bújik, majd eszét veszti. A nagyobb ragadozók, pl. a héja, nem tudja elfogni röptében a kis madarakat. Kétszer is láttam egy héját, cinkét kergetett. A cinke hirtelen irányt változtatott röptében, s a héja elrepült felette .. Ragyogó téli napsütés, Morvái gallyat vág a kertben, erőlködve húzza ki a rakásból az idei vágás hosszú ágait, az apró gallyat a kemencébe készíti elő kenyérsütéshez, baltával félméternyi darabokra vágja, és zsúpkötéllel csomókba köti, a vastagabb ágakat tüzelőnek fűrészeli. Fejszéje csattog a gallyvágőtuskón, s közben figyeli a kert kemény téli világát, melynek szerelmese. Becsukta a noteszt, és a forgópisztolyt eltette; ilyen fojtott és fülledt hőségben nem mozog a vad, hiába vár. De a sasok bizonyára nyugtalanok, érzik a változás légkörét, keringenek az erdő felett, és fenyegetőn rikoltoznak. Morvái most az akácos mentén ballagott s a dombháton, az erdőbe járó gombázók ösvényén. Az ösvényt vadrózsabokrok szegélyezték, ágaikon ipiros bogyók ültek hárma232.