Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

A szeglet csúcsában egy szilvafa és egy mogyoróbokroktól körülvett, ráncos törzsű, öreg vadkörtefa állt. Magas fű nőtt alatta; itt volt Morvái leshelye. Leült a fűbe, a bozót egészen eltakarta, de ő jól látta a rétet, a széles szarvasheretáblát, a meredek oldalt és a sövényt. Kivette az oldalzsákból a forgópisztolyt, és a dobot úgy forgatta el, hogy a töltény az ütőszög elé kerüljön, ha meghúzza a ravaszt. Elővette a barna fedelű noteszt. Olvasni kezdte a fakuló ceruzasorokat: „Természetjáró- és vadásznapló. 1945. íehr. 6. A mezőn alig látni nyulat. A katonák nagyon pusztítják. 4—5 nappal ezelőtt még sok volt itt. 'Nappal kergetőztek. Lyukakban aludtak a hóban. Egy katona lőtt egyet, mellőle felugrott a párja. Már párosodnak. Ilyenkor a nőstény alszik, a hím vigyáz. Már megy a szőrük, vedlik a téli bundát. Nappal gazosban vagy talpon hagyott kukoricásban alusznak. Febr. 16. A szőlőbe mentünk vadászni. A hajlokok táján megláttunk három süvöltőt. Gyönyörű, vörös begyű, tarka madár. Annyira elfogott a vadászláz, hogy reszketett a kezem ... Máj. 3. Az idő borús, hideg. Déli szél. Kimentünk nyúlvadászatra. Az én fegyveremmel és 12 tölténnyel. Valószínűleg most volt a nyulak második párzása, mert több 3—4 nyúlból álló csoportot láttunk kergetőzni. A Somosvölgyben kb. 15 nyulat láttunk. Először messziről lőttünk rájuk. Már csak három patronunk maradt, és nyúl még nem volt. Ekkor a dombtetőn megláttunk 4 nyulat kergetőzni. Leültüník az útparton és várakoztunk, a nyulak mindig közelebb jöttek. Amikor úgy 25 méterre lehettek, telibe céloztam egyet és odagyújtottam. Mind a ketten láttuk a szétcsapott szőrt, de mind a négy nyúl elszaladt. Az egyik hirtelen összeesett. Megyek feléje. Meglátom úgy 5 méterre. Azt hittem, még él, és még egyszer rálőttem. De már nem élt. A lövés (43 típusú hadipuska, német töltény) átcsapta a teste közepét ..." Morvái a bokrokat nézte, és önmagát látta; tizenöt éves kamasz, lábán negyvennégyes bányászbakancs, rövidnad230.