Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

— Sehogy sem lesz elég .. . Nagyon kong már a hordó oldala, de a lopó még eléri, hál' istennek. Ivott ő is, és keze fejével megtörölte a száját. Ittas volt, de a beszédén nem lehetett észrevenni, Morvái csák abból látta, hogy Ingatagon áll, és néha megtántorodik. A lopót nem tehette le a kezéből, mert tele volt; váratlanul köhögni kezdett, mélyről jövően és nehezen köhögött, belegörnyedt, és szabad kezét a mellére szorította; még a lopót is átadta Morvainak, csokoládébarna bőre enyhén kipirult, szeme könnybe lábadt. Sokáig fuldokolva köhögött. Nehezen csillapodott a köhögése, s a melle még sokáig hörgött utána, egészen kimerült bele, és nehezen lélegzett. — Néha már azt hiszem, megfulladok... s a szomszédok bekopognak éjszaka, hogy ne köhögjek annyira, mert nem tudnak aludni, pedig nagyon fáradtak. Csak tudnám, hogyan kell azt csinálni, hogy az ember ne köhögjön. — Én sem tudom — mondta Morvái. Nézte az öregembert. Mióta nem látta, kissé meghajlott a háta, s a lába térdben megroggyant. Varga bácsi ott volt a spanyol polgárháborúban, interbrlgádíista volt. Nem házasodott meg, egyedül élt. Szenvedélyesen halászott, és felséges nyűlpaprikást főzött, borral leöntve. A hajlókban főzték a nyűlpaprikást, nappal a határban vadásztak, estefelé értek a szőlőhegyre, egy nyulat gyorsan megnyúztak, és az öreg forradalmár elkészítette. Előttük készítette el, látták, mit tesz bele, hogyan fűszerezi, mikor önti rá a bort, mégsem tudták tőle eltanulni a receptet. Azonkívül Varga bácsi volt a legjobb kazalrakó a faluban: tömör, kemény szarvakat csavart, és olyan szabályos kazlat rakott, akár a tojás. Mindenki tudta, hogy a Varga bácsi raikta 'kazal nem ázik be, és semmilyen szélvihar nem kezdi ki, nem sodorja le a tetejét. Ezért szívesen hívták Varga bácsit cséplésekhez kazlat rakni, s a szalmakazalon dolgozó négy-öt férfinak mindig ő volt a felügyelője és mestere. Morvái emlékezett; gyerekkorában furcsa volt hallania, hogy Varga bácsi kommunista, azt hitte, ez a fogalom valami más, különleges embert jelent, de az öreg forradalmár olyan volt, mint a többiek. Beszéde, viselkedése semmiben sem különbözött a másétól. Varga bácsi 222.