Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

a kalap nem engedi hozzá a napsugarakat. Csak az egé­szen fiatal férfiak arca kerek, sima és piros. Benn áll a fér­fikórus eleje a koporsó mögött, a vége kint maradt a kony­hában. A koporsó még nyitott, díszes teteje letéve a földre, az ablak alá. A zsoltár .megtölti a szobát, a mennyezeit barna gerendái megfürdenek benne. Morvainak úgy rémlik, végtelen mező felett száll a zsoltár, és virágok hajtják meg előtte szirmaikat. Öregmama feje világító mezsgyekő ezen a mezőn, a koporsó csipkéinek és az emberek ruhájának fe­kete mezején. Szigorú, elhatároló mezsgyekő a senki föld­jén, lét és nemlét érintkező pontján. Öregmama halott, de még itt van. Szólni tud még a többiékhez; hangtalanul, de érthetően, mert az beszél belőle, aki volt. S ha a koporsó lábától nézi valaki, csak fekete ünneplő csizmája talpát lát­ja belőle, és úgy tűnik fel, mintha ebben a pillanatban Öregmama a két nagy csizma lenne ... — Sokat szenvedett, de tűrte szótlanul — sírt fel egy asz­szony. —- Tűrte a betegséget, nem panaszkodott... — A nagyapám sem panaszkodott, mikor fájdalmában a gyalu­padra borult, mert az olasz golyó megmozdult a testében és jelezte, hogy megváltozik az idő, gondolta Morvái. Az öre­gek nem tudnak panaszkodni, csak a fiatalok ... Az asszo­nyok eltakarják zsebkendőjükkel a szemüket, sírnak. A fér­fiak éneklik a zsoltárt, egyszerű és érthető szavakkal be­szélnek az életről és a halálról. A szobában fojtó és párás a levegő, a férfiak homlokán sűrű gyöngyök ülnek, s az alacsonyan fekvő barna geren­dákon sötét foltok terpeszkednek. A nagy állótükörben összezsugorodnak a távolságok és a koporsó méretei. Öregmama feje csillogó, sápadt fémkorong benne. Morvái a koporsó mellett áll, és figyeli magát a tükörben. Arca szomorú, színtelen; fekete és fehér foltnak látja magát: fe­kete a ruhája és a nyakkendője, fehér az arca és az inge, mely kabátja alól elődereng. Két fiatal férfi felemeli a koporsó fedelét. Az asszonyokra néznek. Azok felzokognak, sorban a halotthoz lépnek, hosszan nézik; Öregmama szeme ne, m rebben. 'Morvái is né­zi; választó mezsgyekő, lét és nemlét közös pontjain, még 14 Szabadesés 209

Next

/
Oldalképek
Tartalom